Régi terve valósult meg az RMDSZ-nek. Felállították ifj. Rimanóczy Kálmán szobrát Nagyváradon.

A közösségi és az elektronikus médiában már terjed a híre annak, hogy a nagyváradi önkormányzat kihelyeztette ifj. Rimanóczi Kálmán építész szobrát a barátok temploma elé. Hosszú folyamat eredménye ez, érdemes feleleveníteni, hogyan indult, kik élesztették újjá a Rimanóczy-emlékezetet, ki volt a szobor ötletadója és kik álltak folyamatosan az ügy mellett. Beszéljenek a tények.

(Címlapképen a Bihari Napló pénteki felvétele a frissen kihelyezett Rimanóczy-szoborról.)

Az internet sokban megkönnyíti a dolgunkat, ha le szeretnénk ellenőrizni például azt, honnan, mikor indult a Rimanóczyak modern kori nagyváradi kultuszának újjáélesztése. A sajtó ugyanis rendszeresen beszámolt a fontosabb eseményekről, a folyamat állomásairól, és hála az elektronikus világnak, az interneten is megtalálhatók ezek a forrásanyagok.

A Bihari Napló, az Erdély Online, az egykori Reggeli Újság pontosan beszámolt arról, hogy 2012-ben a Bihar megyei RMDSZ létrehozta, megalapította a Rimanóczy-díjat. Centenáriumi apropó kapcsán valósult meg az ötlet, hisz abban az évben volt ifj. Rimanóczy Kálmán halálának századik évfordulója. Az alapítók döntésének megfelelően a Rimanóczy-díjat egy szakmai zsűri ítéli oda évente a műemlékvédelem terén kimagasló teljesítményt nyújtó szakembernek, vállalkozásnak. A Bihar megyei RMDSZ ekkor döntötte el azt is, hogy emléktáblával is lerója a nagyváradi magyarság tiszteletét idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmán emléke előtt. A díjat jelentő bronz kisplasztikát, érdekképviseletünk megbízásából Deák Árpád szobrászművész készítette el.

Első alkalommal 2013. június elsején egy táblaavatóval egybekötött ünnepi rendezvény keretében idézték fel a mai városkép alakítóinak az emlékét. A díjat első alkalommal Ráday Mihály közismert magyarországi városvédő vehette át a Rimanóczy család egyenesági leszármazottainak jelenlétében. Erről a napokban elhunyt Péter I. Zoltán helytörténész (aki maga is megkapta a kitüntetést 2014-ben) írt részletes ismertetőt a Várad folyóiratban. Mint írja, „közel hatvan éven keresztül mély hallgatás övezte a két Rimanóczy emlékét Nagyváradon. 1958-ban még az addigi Rimanóczy utcát is másról nevezték el. Azt az utcát, amelyben az 5. szám alatti bérházban id. Rimanóczy Kálmán utolsó lakása és irodája, a sarkon pedig az általa tervezett és épített, a nevét viselő szálloda volt; ezt végrendeletében a városra hagyta.”

A nagyváradiak 2013. nyarán több évtizedes mulasztást igyekeztek pótolni azzal, hogy ünnepi rendezvényen idézték fel a mai városkép alakítóinak, idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmánnak az emlékét. Az ünnepségre Budapestről meghívták id. Rimanóczy Kálmán három egyenes ági leszármazottját családostul: elsőszülött fiának, Árpádnak az unokáját, Rimanóczy Jenőt; második fiának, ifj. Kálmánnak dédunokáit, Rimanóczy Kálmánt és Pétert. Ebből az alkalomból az Ezredévi emléktér 17. szám alatti ingatlan falán az RMDSZ Bihar megyei szervezete, kalandos engedélyeztetéssel, emléktáblát avatott. A Deák Árpád bronzplakettjével díszített emléktábla szövege: „Ebben az épületben élt és alkotott / 1894–1908 között idősebb és ifjabb / RIMANÓCZY KÁLMÁN építész / hozzájárulván a modern Nagyvárad / arculatának megteremtéséhez.” Odavésték e szöveg román nyelvű tükörfordítását is, írta Péter I. Zoltán a Várad folyóiratban. Azt szakmai alázatossággal csak egyszerűen megjegyezte, hogy ezen a napon mutatták be A két Rimanóczy. A nagyváradi városkép alakítói című könyvet is, arról azonban már nem írt – elkerülendő az öndicséret legapróbb lehetőségét is –, hogy ezt a könyvet hosszú kutatómunka eredményeképpen ő maga írta meg mindannyiunk örömére. A Rimanóczy-család jelenlétével zajló díjátadások beépültek Nagyvárad magyarságának közösségi ünnepei közé. Egy ilyen átadás utáni vacsorán, beszélgetésen vetődött fel először az RMDSZ vezetőitől a köztéri szobor gondolatának ötlete. Péter I. Zoltán, aki jelen volt minden díjátadón, hisz közeli barátság alakult ki közte és a Rimanóczy család több tagja között, több esztendővel ezelőtt a beszélgetésen elhangzott ötlet gondolatát papírra is vetette és a Várad folyóiratban az Egy tehetséges és sikeres építészdinasztia cikkében közösségi vágyként meg is fogalmazta.

2015-öt írtunk, amikor a Szent László lovas szobrának ügye mély indulatokat keltett a nagyváradi közbeszédben. Olyannyira foglalkoztatta ez a közvéleményt, hogy a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség közleményben tisztázta a sajtóban megjelent politikai vádaskodást és a fals információkkal tűzdelt féligazságokat. Csak emlékeztetőként jegyezzük meg, hogy ebben az időszakban Huszár István, az RMDSZ képviselője töltötte be az alpolgármesteri tisztséget.

Érdemes idézni a 2015. március 16-án a Reggeli Újságban és a Bihari Naplóban megjelent és a Magyar Kurir által szemlézett püspökségi közlemény 3. pontját, amely a következőképpen szólt: „3. Helyi örökségünk megőrzése és ápolása kapcsán szóba került még az is, hogy az önkormányzat hozzájárulásával az egykori olaszi temető és az ott kialakított park visszakaphatja eredeti nevét, amennyiben a Mihai Viteazul-szobor nem fog odakerülni. Továbbá a város főteréhez vezető híd, a Szent László-templom mellett, a Szent László híd nevet fogja viselni az önkormányzat hozzájárulásával. Nem utolsósorban, a közeljövőben városunk Rimanóczy teret is fog kapni a sétálóutca végén.”

Az említett beszélgetésen, megegyezésen jelen volt a két egyház (református, római katolikus) püspöke, az RMDSZ megyei elnöke és ügyvezető elnöke, valamint a városvezetés részéről Ilie Bolojan polgármester és Huszár István alpolgármester. Ott azon alapelvre épülve született egyezség, hogy a terek a szobor nevéhez és fordítva idomulnak. Így sikerült az olaszi temető visszanevezéséről, a Rimanóczy-térről, Szent László-hídról megegyezni.

Az Erdély Online 2017. február 9-ei, majd a Bihari Napló másnapi lapszámában pedig már arról ír hosszasan, hogy a nagyváradi tanács RMDSZ-frakciója milyen költségvetés-kiegészítéseket javasol az önkormányzatnak. Ekkor ugyanis konkrét javaslat fogalmazódik meg a két Rimanóczy szobrának felállítására, erről Huszár István, az RMDSZ nagyváradi szervezetének akkori elnöke és ifj. Ritli László, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének egykori ügyvezető alelnöke tartott sajtótájékoztatót. A Bihari Napló beszámolója szerint „Huszár István elmondta, az RMDSZ szerint a Rimanóczy családnak és Kabos Endrének, Nagyvárad egyetlen olimpiai bajnokának is szobrot kellene állítani a városban, ezekre a tervekre külön-külön 400 ezer lejes költségvetési tételt ajánl a szövetség a városvezetésnek”, írta annak idején Pap István.

A Nagyváradi Polgármesteri Hivatal ezen tudatos kultusz-újjáépítés, cselekvés, építkezés, javaslattevés után jelentette be, hogy szobrot állít ifj. Rimanóczy Kálmánnak a barátok temploma előtt, miután sikerült megegyeznie a római katolikus egyházzal, ugyanis a terület, ahová a polgármesteri hivatal a szobrot tervezi, a templomhoz tartozik, tehát az egyház tulajdona.

Így jutottunk el odáig, hogy immár kihelyezték Nagyvárad múlt századfordulós arculata megteremtőjének a szobrát. Hosszú volt az út, de mint látszik, a következetes kiállás meghozta az eredményét és tovább lehet erősíteni Nagyváradon a Rimanóczyak kultuszát. Immár a bronzalak előtti megemlékezéssel is – ha a koronavírus-járvány elmúlik, vagy addig is egyénileg egy szál virággal, ha a Barátok temploma felé járunk.

Bihari Árpád