Mihályfalvi matematika: mennyi is az annyi?

Elöljáróban: fogalmam sincs, milyen az ivóvíz Érmihályfalván. Most nem is erről írnék, hanem azt a szakmaiatlanságot emelném ki, amivel immár sokadszor találkozom az alább kommentált cikket közlő weboldalon, amelynek a látottak alapján semmi más célja nincs, mint egyesek becsmérlése és kettesek dicsőítése.

Már a cikk címe vicces: Miért méregdrága a „rezsicsökkentett” csapból folyó szennyvíz az Érmelléken?

Hogy micsoda??? Rezsicsökkentett csap??? Legalább hangosan felnevettem, mielőtt tovább olvasva a cikket sírhatnékom támadt. Az Érmelléken??? De akkor miért csak Mihályfalváról szól az írás? Bármely lokálpatrióta számára is egyértelmű, az Érmellék nem egyenlő Mihályfalvával.

A szerző neve K. Szalárdi István. Véleményem szerint ez is álnév. A tipikus helyesírási hibák, valamint az írás (vélemény, olvasói levél?) stílusa ugyanis kísértetiesen hasonlít egykori kolléganőm, Sütő (Szabó) Éva stílusára, aki nem mellesleg a cikket közlő Érintő.ro nevű oldal szerkesztője is. De ha ő a szerző, miért nem vállalja? Ha K. Szalárdi István létező személy, miért nincs nyoma az interneten és miért nem ismerik a helybéliek?

A tények makacs dolgok – olvasható a megosztott cikkben. Ehhez képest az érvei nyomatékosítására a szerző olyan adatokat közöl, amelyekre ha jobban odafigyelünk, kiderül, valami nagyon nem stimmel.

Fő problémája, hogy ihatatlan az ivóvíz és sokba is kerül. Nos, amennyiben a háztartásokat felszerelték vízórával, akkor a fogyasztók annyit fizetnek, amennyit elhasználtak. Amennyiben hiányzik a vízóra és a fogyasztók sokallják az átalányt, szerelhetnek vagy szereltethetnek fel vízórát. Ha ihatatlan, használhatatlan a víz, nem fogyasztják. Ha nincs fogyasztás, nem fizetik. Probléma megoldva.

Az is érdekes, hogy egy átlagos, négytagú család havi vízfogyasztását 15 köbméterben határozza meg a szerző. Biztosan van ennyi a fogyasztás, ha ebből locsolják a kertet is.

Az írásból kiderül, hogy több helyen már működik a csatornázás, valamint egyes utcákon még nem fejezték be a csatornahálózat bővítését, de „a hálózat puszta léte ötven százalékkal (!) emelte meg az ingatlanadó árát, ami egy átlagos családi házat véve példaként mintegy havi 60 lejt jelent”. Hogy mit? – tehetnénk fel a kérdést. Az ingatlanadó árát. Azt…! A szerző, szerkesztő tehát magyarul sem tud. Mindemellett az állítás kétféleképpen értelmezhető. Számoljunk csak!

Az első esetben azt jelenti, hogy havi 60 lejjel számolva 720 lejnyi (12×60 lej) ingatlanadót fizet egy átlagos családi ház után egy mihályfalvi család. A második esetben sokkal rosszabb a helyzet, ugyanis ha az emelkedés 60 lejes havonta, és ugye ez az ötven százalék a szerző szerint, akkor havi 120 lejjel kell számolni, ami egy évre 1440 lej ingatlanadót jelentene. Tényleg ennyit fizetne egy család Mihályfalván egy átlagos ház és telek után? Nehezen hihető…

A valóság

Nem restelltünk utánanézni a pontos adatoknak. Megtudtuk: Érmihályfalván a helyi tanács az idei esztendőre nem emelt adót. Azokban az utcákban, illetve azon központi tömbházlakások esetében, ahol immár csatornázás is rendelkezésre áll és nőtt a telek/ház/lakás komfortszintje, ott törvényileg szabályozott többlettel kell számolni az ingatlanadót, de ennek mértéke sem éri el Mihályfalván az ötven százalékot. Például egy központi blokklakás esetében 83 lejről 114 lejre nőtt az adó.

„A fogyasztók is tudnak számolni” – sommáz nagyon is helyesen a szerző, csak hát most éppen ő az, aki megbukott matekból.

Borsi Balázs