„Értékelni, hogy együtt lehetünk” – rendhagyó interjú a Tőtős családdal

A koronavírus-járvány átalakította a családok életét. Az alábbiakban a háromgyermekes Tőtős családot kérdeztük arról, hogyan telnek hétköznapjaik ezekben az embert próbáló időkben. A Feleség, Zsóka jogász, jelenleg gyesen lévő kismama, a férj, Áron pedig történész-kutató. Gyermekeik a négyéves Ágica, a hároméves Marci és a féléves Luca.

Romániát is elérte a járvány. Először az oktatást függesztették fel, végül teljes kijárási tilalmat rendeltek el a hatóságok. Hogyan fogadtátok a hírt?

Napi rendszerességgel nyomon követjük a híreket. Előrelátható volt a hatóságok által hozott szigorú intézkedés. Ezzel együtt egy teljesen új helyzettel néztünk szembe, ami több szempontból is átalakította a korábbi életmódunkat.

Bizonyára volt egy megszokott napi programotok. Ez sokban változott?

Jellemzően éjjeli baglyok vagyunk, ez a családunk minden tagjáról elmondható, még Lucáról is. A most kialakult helyzetben nincs reggeli ébresztő. Az este 10 órai lefekvés tekintetében sem vagyunk olyan szigorúak, még egy közös társasjáték mindig belefér. Legalább így sikerült a három gyerek esti alvását kicsit összehangolni.

Ebben az időszakban nagyon sokan dolgoznak otthonról, vagy kényszer-szabadságon vannak. Áron, rád melyik jellemző?

Más közintézményekhez hasonlóan a Körösvidéki Múzeum, ahol dolgozok, már hetek óta zárva tart, nem fogad látogatókat. Ugyanakkor az óvintézkedések betartása mellett mi, muzeológusok még bejárunk dolgozni. Az ottani tevékenységeim mellett most végre több tudományos projektet is lezárhatok: hamarosan befejezem a készülő tudományos-ismeretterjesztő kötetemet, azt követően pedig a doktori disszertációm végére fogok pontot tenni.

Zsóka, a gyereknevelés és a házimunka mellett, hogy jut idő mindenre?

Azzal, hogy nem járnak óvodába a gyermekek, nehezebb összehangolni a napi teendőket, de nem lehetetlen. Napközben mama sokat segít, estére pedig Áron is csatlakozik. Banális dolognak tűnhet, de ha mindenki itthon van, többet és többször eszünk, többet főzünk, több a szennyes, a vasalnivaló, a mosogatnivaló. Egy jó példa erre az étrend. Eddig csak a vacsorát kellett megoldni, hogy változatos és mindenki kedvére való legyen. Most azonban a teljes napi étkezés megszervezése sem egyszerű, hogy mindig friss, változatos és mindenki szeresse. Ha pedig sikerül valami olyat főzni, amit Luca is megkóstolhat, akkor az már teljes siker. Vele nemrég kezdtük a hozzátáplálást.

Hogyan néz ki egy napotok?

Reggel nincs ébresztő, Áron kivételével mindenki akkor kelhet fel, amikor kipihente magát. Amíg alszanak, próbálom megtervezni, beosztani az adott napot. Az utóbbi napokban már igen-igen egyszerre ébred mindhárom gyermek. Délelőtt szeretnek pizsamában játszani, élvezik, hogy nem sietünk sehova és nem ismételgetjük percenként, hogy „gyerünk, hajrá, mert ma is elkésünk”. Ha van kedvük, reggeli után kézimunkázunk, tanulunk valamit, ha nem, akkor az udvaron játszunk. Ágica és Marci nem alszanak napközben, így délután ovis feladatokat végzünk, egy rövid mesenézés is belefér. Aztán szabadon játszanak kint vagy bent. A házimunkába is megpróbáljuk bevonni őket. Az esti programban, az időeltolódás kivételével nincs változás. Nekünk sokat segít, hogy megpróbálunk rugalmasak lenni. Egy kisgyermek születése mindig megbolygatja a már kialakult napi rutint. Így Luca érkezése óta valamilyen szinten folyamatosan változott a napi programunk.

Hogy viselik a gyerekek a bezártságot?

Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van udvarunk, így lehetőségünk van kint is játszani. Ennek ellenére a gyerekek még így is sokszor kérik tőlünk, hogy vigyük ki őket a térre, vagy a parkba. Míg nem volt kijárási tilalom, előfordult, hogy kimentünk biciklizni. Azoknak, akik panelben élnek, valamivel nehezebb nélkülözni a kinti mozgást, ezért másképp kell lekötni a gyerekeket, ami végsősoron minden kisgyermeket nevelő szülőnek komoly kihívást jelent.

Melyek ezek a kihívások és hogyan próbáljátok megoldani?

A gyerekeknek nagy a mozgásigényük. Ha esős az idő, akkor mi is a házba szorulunk. Ilyenkor mi is figyelünk arra, hogy mozogjanak, például bukfenceznek, vagy épp ugrálnak az ágyon. Sokat kézműveskedünk. Igyekszünk visszaszorítani a mesenézésből, valami más elfoglaltságot keresünk. Illetve, most már Ágica és Marci is online ovis feladatokat kap. Próbálunk több mesét olvasni, és több idő jut a közös játékra. Most épp a társasjáték és a lego a kedvenc.

Említettétek az online ovit. Hogyan valósul ez meg?

Minden pedagógus másképp oldja meg. Nálunk Facebookon keresztül történik. Mindkét gyereknek van külön csoportja, ahova az óvónők feltöltik a napi feladatokat. Nagyon jó, hiszen nem nekünk kell törnünk a fejünket, hogy milyen foglalkozást találjunk ki az adott napra. Ezek a feladatok változatosak, a tanterv minden részét átfogják. Azonban hátulütője, hogy sokszor képernyőhöz köti a gyerekeket, na meg a szülőket is. Az elvégzett feladatokról fotókat, esetenként videókat kell készítenünk. Az ezzel járó plusz terheket, a gyakori kamerajelenlétet a gyerekek is nehezebben viselik. Ugyanakkor a feladatok nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk, szülőknek is szólnak, ami többletkihívást jelent.

Beszéltek-e a gyerekeknek a koronavírusról?

Igen, többször is beszéltünk róla. Bármilyen meglepő, nekik is megvan a véleményük erről. Az RMDSZ által készített Dóris videó révén könnyebb volt elmagyarázni nekik, hogy miért nem mehetnek óvodába, és hogy miért kell itthon ülni. Ágica gyakran emlegeti, hogy a koronavírus miatt nem mehet oviba. A megelőzésre is nagy hangsúlyt fektetünk, ezért gyakrabban mosunk kezet. Hogy ne legyen monoton, közben mindig énekelünk valamit. Napközben Ági és Marci is többször mondja, hogy este azért is imádkozzunk, hogy múljon el ez a csúnya vírus.

Összességében, hogyan viselitek a szokottnál nagyobb bezártságot?

Ez változó. Vannak könnyebb és nehezebb időszakok. A bezártság nemcsak a gyerekeket, hanem bennünket is megvisel, amit a gyerekek is megéreznek. Ezért fontos, hogy jobban odafigyeljünk egymásra és türelemmel viseljük a nehezebb pillanatokat is. Próbálunk pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, és értékelni, hogy együtt lehetünk. Va időnk lassítani és az igazán fontos dolgokkal foglalkozni. Kell ennél több?