A járványügyi harc frontvonalában – Bepillantás Fenesi Tibor kormánybiztos-helyettes egy munkanapjába

A koronavírus elleni harc, az ezzel kapcsolatban felmerült gondok, a járvány lassítására hozott egészségügyi intézkedések, a karantéban került személyek körülményeinek folyamatos nyomon követése, az országban bevezetett szükségállapot okozta korlátozások, eddig még sohasem tapasztalt rendkívüli  helyzetet teremtettek.

Fenesi Tibor magyar kormánybiztos-helyettes tavaly decemberi kinevezése óta lassan négy hónap telt el, s ennek az időszaknak  jó részét az úgynevezett Covid-19 fertőzés terjedése elleni harc frontvonalában tölti nap mint nap beleértve a hétvégéket, az ünnepnapokat is. Teszi ezt reggeltől estig, s sok alkalommal éjszaka is. Arra kértük a magyar alprefektust, hogy ismertesse velünk, hogyan zajlik egy munkanapja a járványügyi helyzetben, aki a karanténszállásokért is felel.

– Arra vagyunk kíváncsiak, hogy jelenleg  milyen egy munkanapja, miként lehet bírni azt a munkatempót, amit a Covid-19 fertőzés terjedése hozott?

– Igen, jogos a felvetés. Szinte minden tevékenységünket a megyei kormányhivatalnál e téma tölti ki. De nézzük pontosabban. A napi munkaprogramom 07.00-07.30 között  indul, ekkorra érek be a hivatalba, kötelezően még a kormánybiztos előtt. A már megszokott fertőtlenítési intézkedések után, mint például a  kézmosás stb, az előző esti karanténhelyektől beérkezett jelentések alapján naprakész jelentést készítek a kormánybiztosnak.

– Mit tartalmaznak ezek a jelentések, hogyan érkeznek be az adatok és milyen jellegűek?

– Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden karanténszállodának van online munkacsoportja, amelyben a szállodai recepciós, az igazgató, a fegyveres testületek tagjai, a megyei egészségügy képviselői is benne vannak.  Szinte percenként adatcsere zajlik, minden váltáskor jelentenek, ha beérkezett valaki és elszállásolták, ha mentőt kellett hívni valakihez. Volt például olyan eset, két alkalommal is, amikor egy leendő anyuka szólt a recepciósnak a szobából, hogy megindult a szülés. A recepciós értesítette a szolgálatot teljesítő csendőrt, aki meglepődött, és aztán írtak nekem, hogy akkor most mi legyen? Természetesen azonnal mentőt hívtunk, és tudtommal az anyák és a gyermekük is jól van, és negatív lett a vírustesztjük. A prefektus szokta is kérdezni, hogy nem hívtak meg keresztszülőnek? A jelentésbe belefoglalják azt is, ha csomagok érkeztek a bent lévőknek, ha parancsot várnak egy adott intézkedés esetében a helyi felelősök stb.

– Hogyan áll össze ez a folyton változó adatbázis?

– Ezt az adatbázist számítógépen vezetem Excel-táblázat formájában, és az összes karanténban elszállásolt személy adatait tartalmazza, vagyis név, lakcím, érkezési övezet, érkezése ideje, valamint a karantén lejárásának a pontos dátuma, vagyis a 14 nap vége az érkezésétől számítva.

Ezt az adatbázist az egészségügyi dolgozók napi 24 órás ügyeletben aktualizálják, vezetik és közlik velem. A munkacsoportokhoz elküldött információk, valamint a számítógépes adatbázis alapján készítek el egy kivonatot minden reggel 8 órára a kormánybiztosnak. Ez azért nagyon fontos, hogy állandóan tisztában legyünk a karanténban lévők mozgásáról, hány szabad helyünk van, kell-e más karantént megnyitni, bezárni, illetve fertőtleníteni stb.

– Milyen intézkedések születnek a jelentése kapcsán?

– Miután a jelentés a kormánybiztos asztalára kerül, kb 8:15-re már tárgyaljuk is a prefektussal közösen a friss helyzetet, és azt, hogy milyen intézkedéseket kell azonnal meghozni. Kik azok a személyek, akiknek lejárt a 14 napos karanténidőszak, hogy állnak az egészségügyi dolgozók a tesztek elvégzésével stb. Ez utóbbi esetben sajnos vannak késések, de a legfőbb dolog az, hogy minden karanténban lévőt tesztelünk, és csak két negatív teszt után hagyhatja el a szállást. Ezért nem kerül ki senki betegen, országos szinten csak nálunk végzünk ilyen plusz feladatot, ami bizony nem egyszerű dolog.

– Ezt követően mivel folytatja napi teendőit?

– A jelentésem megtárgyalása után általában félrevonulok kb. 1 órát adminisztratív ügyeket intézni, mappákat aláírni. Majd követem a Bukarestből küldött anyagokat, rendeleteket, s jelentem a kormánybiztosnak, hogy mi  az aktuális tényállás.  Ez napi mintegy 2 óra adminisztratív jellegű munka: olvasás,  értelmezés, a  jogi osztállyal való egyeztetés, ez esetben „egy nyelvet” beszélünk, általában érzem, hogy a jogászkodással töltött elmúlt évek most jól jönnek.  Nem beszélve a napi 50-60 telefonbeszélgetésről, melynek jó részét a titkárnő intézi, de ha szükséges, rögtön átveszem a beszélgetést, s ha kell, intézkedem.

– Milyen napi feladatai vannak még?

– Az érintett alakulatokkal, ha kell, azonnal gyűlést tartunk, pl. volt olyan, hogy a pontos kórházi ágyszámot – mi szabad, mi foglalt? – kellett jelenteni megyei szinten egy órán belül, de volt olyan is, hogy a megyénken keresztül utazóknak, akik vörös zónából érkeztek, kellett és kell mind a mai napig átutazási konvojokat megszervezni, ezért is van manapság az átlagnál több szirénázó autó a városban. Más megye lakosait rendőri és csendőri kísérettel a megye határihoz visszük és átadjuk őket a másik megye képviselőinek. Képzeljük el, ha ezen emberek közül csak egy elmenne és elkavarodna, s tünetmentes vírushordozóként fertőzne… Volt már ilyen próbálkozásuk is! Mostanság a karanténban lévők egyre fantáziadúsabban próbálnak kijátszani bennünket.

– Hogyan viselkednek az emberek a karanténban?

– Az a tapasztalat, hogy a roma nemzetiségűek, akik zömmel Németországból, Írországból, Angliából és Franciaországból érkeztek,  és Dél-Bihari környékiek, nagyon agresszívvá váltak a karanténban, fenyegetőznek, nem egyszer próbálják visszautasítani a vírustesztelést, azért, hogy szállodába maradhassanak és kitolják a 14 napot, de van olyan is, aki hamarabb akar kijönni és mindent megtesz  ezért. Az ilyen személyekre kiemelten figyelünk. Előfordult olyan is, hogy manipulálni próbálták a hatóságokat azzal, hogy romlott az étel, amit kaptak, vagy rosszul lett, s  hívjunk mentőt számukra,  és van köztük olyan is, aki naponta öt alkalommal telefonál minden létező intézménynek.

– Mi a helyzet a karanténban levőkkel és a pozitívan tesztelt tünetmentes elszállásoltakkal?

– Ennek ellenőrzése a napi munkám terep része. A tárgyalások után terepre megyek és ellenőrizem az intézkedések végrehajtását, vagy csupán helyzetfelmérést készítek minden karatén helyszínén, ezt párhuzamosan minden egyenruhás alakulat és az egészségügy is végzi. Volt olyan esetünk, amikor tiltott árucikket akartak becsempészni a csomagban a hozzátartozók. Megtörtént, hogy penészes kenyereket fotóztak le, s tettek közzé a közösségi oldalakon, s aztán kiderült, hogy a kenyeret,  amit egyébként a  hozzátartozóktól csomagolva kaptak, addig tárolták, míg megromlott, s ezzel próbáltak manipulálni embereket.

– Kaphatnak csomagot a karanténban lévők?

– Naponta kaphatnak csomagot. Gondolkoztunk már azon is: kiadjuk a Közegészségügyi Felügyelőségnek, hogy tiltsa meg a csomagok bevitelét a karanténba, de ezzel csak ingereltünk volna bizonyos embereket. Viszont a csomagosztás elég nagy gondot okoz nap mint nap a szállodáknak, ezt a személyzet önkéntesen végzi, nincs ilyen feladatkörük. Ezeket a csomagok előzőleg átvizsgáltatjuk. Képzeljük el, hogy egy 460 személyes karanténban ez milyen mennyiségű munkával jár az ott dolgozóknak…

– Mi történik miután befejezte a terepmunkát?

– A terepmunka kb. 4 órát tesz ki napi szinten. Visszaérkezek a hivatalba és ismét megbeszélést folytatok a kormánybiztossal. Jelentéseket kérünk a vámhivataltól, a Közegészségügyi Felügyelőségtől, a rendőrségtől, a katasztrófavédelemtől stb. A terepmunkának az a lényege, hogy pontos információink legyenek a szállodákról és a bennük zajló életről, és a karanténban élőkről, azok teszteléséről stb. Természetesen védőfelszerelésben járok terepre,  kesztyűvel és három réteges maszkban.

– Még belefér valami a napjába?

– Mindeközben figyeljük a Bukarest által kialakított csoportokat a kormánybiztosoknak és kormánybiztos-helyetteseknek. Hivatalos információkat kapunk a Hivatalos Közlönyben megjelent törvényekről, kormányhatározatokról, Katonai Rendeletekről, intézkedésekről, vagy videokonferenciákról, amelyek hetente szép számmal vannak, hol a szakminiszterrel,  a miniszterelnökkel, de az államelnökkel is volt már. Ezeket általában egy-két órával hamarabb jelzik, nem számít milyen nap van, volt már vasárnap is ilyen, de éjjel 12-kor is. Erre mondjuk azt, hogy rendelkezésre állunk hivatalos szabadnapokon is. A kormányhivatalnál hétvégente rotációs program szerint dolgozunk, amit előre közlünk Bukaresttel. Ortodox húsvétkor például én voltam a soros, volt is dolgom bőven, ugyanis pont húsvétra akartak hazamenni páran a 14 napos karantén letelte előtt.

– És még mindig nincs vége a munkanapnak?

– Este 20.00 óra táján szoktuk átbeszélni a napi elvégzett feladatokat a kormánybiztossal ő kávé mellett, én teával. A legtöbb esetben ilyenkor már a következő napi teendőket is átbeszéljük. Az estét általában az online munkacsoportok átfutásával zárom, ezeket  azonban éjszakára is  kötelesek vagyunk nyitva tartani. Volt olyan , hogy hajnali két órakkor vagy négykor rámírtak  a szálláshelyekről, és engedélyt kértek bizonyos dolgokra. Persze ezt is meg lehet szokni. Általában 21.00 óra környékén hazaérkezek, de volt, amikor 23.00 órára sikerült. Szerencsére a családom jól bírja, vidéken vannak, mert szünetel a tanítás, ez is egy megnyugtató érzés.